Mit ne csinálj a konyhában? - Paracsinta

Paracsinta

Nos, itt a kikapcsolódás ideje :D Ma palacsintát készítünk! Hogy ez miért sütemény? XD na, ezt én is szeretném tudni… De valamiért mindenki oda sorolja… Úgyhogy csapjunk is a tepsik közé!

Hogy ez egy egyszerű recept, mi ebben a pláne? Ebben mi NEM pláne? XD Ugyanis a „Mit ne csinálj a konyhában?” rovatban vagy, szívecském ;) Azaz most éééén fogok sütni :D Felkészültél? Igen? Van egy rossz hírem… Erre nem lehet felkészülni…

Akkor lássunk is neki! De hol kezdődik a palacsinta? A palacsintánál? Neeeeem! A receptnél? Neeeeem! A hozzávalók beszerzésénél? Majdneeeeem! Az elhatározásnál kezdődik a dolog :D Mondogasd magadba többször elszántan, hogy „Én ma palacsintát csinálok!” pláne, ha olyan négy ballábas tepsi vagy, mint én! Sőt, ajánlok egy-két „Ha elszúrom, akkor majd odaadom a kutyának…”-ot is.

Ha végre valahára sikerült vérrel pecsételt szerződést írnod a szalmonellával neki is láthatunk a recept felkutatásának. De hol is keressünk palacsinta receptet? A szakácskönyvben? Nem jó. Messze van. És lehet, hogy télen már el is tüzeltük a gázmegvonás idején, mivel úgysem használjuk sosem. Hívjuk fel anyut? Van egy rossz hírem. Mindenki általában az anyjától tanul meg sütni-főzni. Ha te sem tudsz, akkor valószínű, hogy anyád is csak konyha-kontár. Akkor mi legyen? Gondolkozz már! Hisz mostanság minden fiatal a kockizmus tanait hirdeti! Hogy is hangzik az a bizonyos parancsolat?

Tiszteld anyád és apádat, meg a google-t, mert mindig kisegít a bajban.

Szóval, klaviatúrára fel!

Szem hegyez.

Nyomtató bekapcsol.

És meg is van a recept!

Hozzávalók (2-8 személyre):

25 dkg liszt
3 tojás
3 dl tej
1 evőkanál porcukor
olaj vagy zsír
szódavíz
só

2-8 személyre… Elgondolkodtató. Hisz, hogy képes megenni 2 ember annyi palacsintát, mint 8? O___O Mégha férfiből van, akkor is! X’D De tegyünk most ezt félre, ahogy a maradékot szokás a mélyhűtőbe, hogy fél év után kerüljön nagytakarításkor újból a kezünkbe és diszkrét hányások közepette hajítsuk a legmesszibb kukába azt.

Első lépésként szerezzük be a hozzávalókat. Nem olyan egyszerű a dolog, mint aminek látszik. Esküszöm, én inkább kiigazodom Bergman lelkivilágán, mint az élelmiszer boltban XD Látszólag minden a helyén van. Csak egy a gond. Sosem azon a helyen, ahol keresné az ember. A legjobb lenne, ha recept szerint forradalmasítanák a helyiséget. Lenne gulyásleves polc, különféleképp elkészítendő hús szeletek részlege és egy palacsinta sarok sem ártana. Egy csomó időt meg lehetne azzal spórolni, ha nem kéne három sorral arrébb mászni a tej meg a liszt beszerzése végett. No, de ugorjunk is a pénztárhoz. Máris mi vagyunk a nap hősei, hisz eligazodtunk a kaják tengerében! Megveregethetjük a saját vállunkat. Csak háromszor tévedtünk el és abból kettőt úgyis letagadunk a harmadik is csupán azért történt, mert segédkezet nyújtottunk egy idős hölgynek az édesség részlegben (és hogy nyálat csorgatni mentünk oda, mert először is hizlal másodszor meg drága, azt nem említjük).

Trapp haza, konyhapultra minden kirak, pénztárca és MP3 meg elrak, mivel ennyire azért nem kell kipakolni… Nézzük is tovább a receptet.

A felütött tojásokat keverd el a porcukorral, egy csipet sóval, a tejjel és a liszttel.

Akkor tál. Nagy tál. És talpig nejlon, mert úgyis kifröccsen, bármily óvatosan kavarjuk is. Üssük fel azt a három nyamvadék tojást, amiből talán egy sem záp, mert akkor lélegeztető maszk is kéne, az meg nincs otthon és sosem volt, ha már itt tartunk…

Egy mucisan sütő jó tanács: ugyan nem írják a receptben, de a tojás héját is szedd ki a tálból, mert nem jó a palacsinta, ha ropog.

Durr bele a porcukor, csipkedjük a sót, mert késésben van, majd lökjük hozzá a lisztet, is, hogy megadja a kezdő löketet a palacsinta elkészítésének. Aztán menjünk ki a konyhából és igyunk egy jól megérdemelt kávét, mert mi már végrehajtottunk ma valamit. Hisz elkezdeni a legnehezebb. De utána térjünk is gyorsan vissza, mert ez nem por kaja, amire érvényes a diffúzió, ezt tényleg kavarni kell.

*kavaró szünet*

Miután kész vagy, kutasd elő a nyomtatott receptet a tésztából, mert amilyen ügyes néha az ember, azt is beleejti. Megvan? Oké. Akkor hogyan tovább?

Ha szükséges adj hozzá annyi szódavizet, hogy körülbelül tejszín sűrűségű, csomómentes tésztát kapj.

Muci ilyenkor szokott idegbajt kapni, miután ficamig keverte ezt a vacakot és csak utána képesek közölni, hogy van egy kiskapu is. Ráadásul kiszúrt egy vesszőhibát is a szövegben -.-’ Kösz. Én is szeretlek.

Majd idegesen lecsavarom a lecsavarnivalót, ami által máris a tengerben érezhetem magam, levegőért kapkodok, elmegyek átöltözni és végül harcra készen visszatérek a konyhának titulált disznóólomba, ami már leginkább arra hasonlít, mint mikor abban a régi horrorfilmben a massza már szinte mindent ellepett.

Szódavíz megvan. Nézzük mi a teendő ezután.

A masszát pihentesd legalább fél órát, majd serpenyőben süsd pirosra a palacsinták mindkét oldalát.

Ühüm… Pihentetni. Miután nálam az átöltözés nyilvános szereplések előtt akár másfél órát is igénybe vehet, azt hiszem, kimerítettem a pihentetés fogalmát… Rendben, keressünk serpenyőt. De milyen serpenyőt? Gyors konferenciahívás a sütni tudó barátnőknek, hogy kisegítsék szegény, szerencsétlen és mindenek előtt tudatlan egzisztenciámat. Miután negyvenöt percet dumáltunk Hugh Jackman meztelen felsőtestének esztétikájáról már meg is van a válasz: Teflonost. Oké. De kiderült, hogy túl hamar tettem le a telefont. Mert hogy is néz ki egy teflonos serpenyő? O_______________O Muci nem tudja. Akkor usgye a géphez, nézzük meg a neten. Biztos, ami tuti, nézzünk egy képet róla, mert itt csak akciós ajánlatokat látok. Megvan.

http://www.brillcatering.hu/pix/1111/n_2692.jpg

Ühüm. Nem mond semmit. Jó, akkor módosítsuk a dolgot „vegyünk elő egy serpenyőt”-re. Akkor gyújtsuk be a gázt, mert mi már csak ilyen maradiak vagyunk itthon, hogy nem cserélünk évente tűzhelyet, mert új modell van a piacon… Ami az én szempontomból gáz, mert tuti, hogy megégetem az ujjamat, meg a tűzhely szempontjából is gáz. Pláne, ha válság van.

Miután felforrósítottuk a serpenyőt, beleöntjük a megfelelő mennyiségű, horror filmből szabadult, masszát. Megvárjuk míg folyékonyból átvált szilárd halmazállapotúra. És ekkor Mucinak eszébe jut, hogy elfelejtett olajat rakni alá. Nos, Muci megy tésztát vakarni. Kemény másfél órás vakarászás után sikerül is leszedni az összes teflont – márha egyáltalán teflonos volt – a belsejéről és sűrűn szidva a palacsinta Isteneit beleöntöm az olajat és neki is látok újra.

Most jön az akrobata rész. A palacsinta szilárd. Meg kell forgatni. Ezt szokták szeretni már kisgyermek korban is, hisz már anyu pocijában is fel-le rázkódtak, miközben az anyuka megpróbált átvergődni a városon csúcsforgalomban a kombinón (ami jobb esetben csak megállónként háromszor fullad le). Nos, akkor dobjuk fel a palacsintát. Pördül egyet a levegőben, majd általában vissza is esik. De Muci palacsintáját nem érdekli a gravitáció… Muci néz, hogy mi történt o___O Majd felnéz és kiderül, hogy az a parázna árva épp smárol a plafonnal… Hmm, manapság, de korán kezdik… O_O Mit csináljak, mit ne csináljak…? Tudom már! Dobjunk fel még egy palacsintát, hátha az elcsábítja és leesik!

*feldob*

Na, most már grouppenbe nyomatják -.- Oké… Akkor megint vakarunk… levakartam. Ügyes Muci, megint újrafesthetitek a konyhát xD

No, de nem vagyok én ilyen elveszett gyerek! Csak néha… Na, jó, gyakran… Nem röhög >.< Úgyhogy kicsit savanyúan és kissé sárgán nekilátok a következő adagnak. Namármost. Rá kell nagyon gyorsan jönnöm, hogy hülyén van megfogalmazva a recept. Mert mi az, hogy pirosra, wazz? xD Ez max akkor lesz önmagától piros, ha nővé érik és elkezd menstruálni XD Úgyhogy meg kell elégednünk egy kissé barnás változattal ^^ Kész is a palacsinta.

Jön a töltelék, de ezt majd Amy-anyu fogja a tőle megszokott szakértelemmel részletezni : ) Nekem elég volt ennyi kaland mára és szerintem nektek is X’’’D

Sora megjegyzése: "A masszát én így csinálom 30 dkg liszt, 2 tojás, 6 dl tej, 1 dl olaj, kicsi porcukor mert leég, és só."