Nos, valamikor réges régen, talán már 2 éve is van annak, ráakadtam egy receptre a Maximában, ami nagyon megtetszett. Gondoltam megcsinálom, miért is ne? Nos, ennek a sütinek azóta töretlen sikere van, szóval érdemes kipróbálni. Bár, hogy őszinte legyek, nekem magamnak már herótom van tőle és bőven elég megcsinálni, enni már nem is nagyon eszek belőle. xD De amíg mások megeszik, addig jó. :D
Hozzávalók:
1 doboz mascarpone (25 dkg)
babapiskota
4 tojás
kis kávé, kevés rum (vagy rumaroma) és kakaópor
1 banán
10 dkg porcukor
A tojás fehéjét és sárgáját szétválasztjuk. A fele cukorral a sárgáját habosra keverjük, majd hozzáadjuk a mascarponét és szépen simára keverjük. Miután ezzel megvagyunk, a másik fele porcukorra habverővel felverjük, majd a sárgájhoz keverjük. Ezt mindig nagyon óvatosan csináljuk, nehogy összetörjük a fehérje habot. Célszerő körkörös mozdulatokat csinálni, mintha a fehréjehabot be akarnánk takarni az alul lévő sárga krémmel. Összekeverjük a kávét és a rumot. Nos, ehhez én mindig egy kis kávéspohárnyi kávét szoktam használni, amibe ízlés szerint kis rumaromát csöpögtetek. Aztán kibélelünk egy tálat babapiskótával, amit szépen megkenünk a rumos kávéval. Az eredeti recept azt írja, hogy meglocsoljuk, de én nem szoktam olyan sok kávét tenni hozzá, szerintem bőven elég, ha csak kicsit érződik rajta. Ezt persze mindenki ízlés szerint adagolhatja. A piskótára jöhet egy adag krém, majd karikára vágott banánszeletek. Ez után változó, néha megint rakok egy vékony réteg krémet, de mivel a recept ezt nem írja, így akár rögtön jöhet még egy réteg piskóta. Aztán végezetül a maradék krém. Az eredeti recept egy doboz babapiskótát ír, de a felhasznált mennyiség nagyban függ a tál méretétől is, szóval nekem nem szokott egy egész doboz belemenni. A sütemény tetejét meghintjük egy vékony réteg kakaóporral és tálalás előtt egy éjszakára betesszük a hűtőbe. Ezt a receptet egyszer sikerült elkészítenem mascarpone nélkül is. Már pakoltam össze a dolgokat, megemelem a mascarponés dobozt, hogy kibobom és akkor látom, hogy még tele van. xD Mondom oké. xD Pedig direkt azért csináltam meg a sütit, hogy a mascarpone ne romoljon el és vesszen kárba. De nélküle is finom volt. :D
Ettől függetlenül használjátok a rendes receptet. :P Jóétvágyat mindenkinek. :D
Kicsit féltem ettől a recepttől, mert angolról lett fordítva, és csak remélni tudtam, hogy nem fordítottam el semmit. XD Ám a végeredmény nagyon jó lett. ^^ Még az 1 éves unokaöcsém is megnyalta az ujjait! :D Szóval a recept:
120 g főtt krumpli összetörve
175 g vaj
225 g cukor
3 tojás
110 g olvasztott csoki (sima, egyszerű tejcsoki, persze olyat használsz, amilyet nem szégyell a fantáziád :D)
1 narancs leve héja (én kettőt használtam, mert kis narancsaink voltak, de lehet, hogy még egyet elbírt volna)
225 g liszt
30 g átszitált kakaó
A sütőt melegítsük elő 180 °C-ra, én kenjünk egy 24 cm-es tortaformát. (Nem tudom mekkora a mienk, szerintem itt is nyugodtan használj olyat, amilyen van, vagy amilyen tetszik. :D) Szóval a formát kikenjük vajjal, és én darált kekszet szoktam még beleszórni. Attól nem lesz olyan fura plöttyedt a tészta külseje, mint a liszttől. Ezután összekeverjük a vajat, a krumplit és a cukrot, amíg krémes, vattaszerű nem lesz az állaga. Hozzáadjuk a tojásokat, elkeverjük velük is. Most jön a csoki, a narancs leve és héja, majd a liszt és a kakaó (szerintem a sorrend tök mindegy XD), jól összedolgozzuk a masszát, és beletesszük a formába. 30-40 percig sütjük. Tálalhatjuk porcukorral kihűlve, vagy tejszínhabbal melegen. (Anya meggybefőttel ette, úgyis nagyon finom volt. :D) Igazából a recept nem bonyolult, csak némi macera van vele a főtt krumplival, meg a csoki olvasztással. Ja és a narancshéjjal. :DJó tanács: próbáljunk meg mindent a kezünk üyébe készíteni, és az utolsó pillanatban jusson eszünkbe, hogy jaa, a kakaópornak meg a szitának is kéne vmi tálka, mert annak az lesz a vége, hogy borul pohár és kakaópor egyaránt. XDDD
Muci bejegyzésének folytatása egy kicsit másként!:D
Most, hogy készen vagyunk a palacsintáinkkal, amik remélhetőleg jól sikerültek és a képen látható módon néznek ki, >>>>>>>>>>>>>>>
akkor meg kell tölteni őket valamivel!
A leghagyományosabb palacsinták: kakaós, túrós, lekváros, fahéjas és a mostanság nagy népszerűségnek örvendő nutellás. Ezen töltelékek elkészítése nem igényel munkát, leszámítva a túrós palié. Ezért először
a tökéletes túrókrém elkészítését írom le:
Túrókrém:
Hozzávalók: fél kg túró, 3-4 vaníliás cukor (én csak vaníliás cukorral ízesítem, valamiért így jobban kijön a túró íze) tejföl, (ezt a túró állagától függően kell adagolni. Nem szabad, hogy túl híg legyen, erre figyeljetek oda) citrom héja, és esetleg egy kis citrom lé is. Ezt mind összekeverjük és kész a túró. (mint az korában kiderült utálom a mazsolát, de ha te szereted mindenképp tegyél bele)
Az Oroszkrém torta receptnél említettem, hogy azt a vaníliás tölteléket lehet használni palacsinta töltelékként is! Azokat a palacsintákat töltsük meg kakaóval (sima kakaó porral) és hajtsuk háromszög alakúra, majd ezekre öntsük rá a vaníliás krémet. (díszítésnek egy nagyon pici kakaóport szórjunk a kiöntött krémre)
Ha különlegesebb, esetleg valamilyen alkalomra szeretnél készíteni egy egyszerűbb palacsinta desszertet, itt van még két töltelék:
Epres ööö mindenki hívja úgy ahogy akarja:D:
Hozzávalók:
10 db palacsinta
Krém: 10 cl víz
20 g pudingpor
50 g cukor
½ citrom leve
150 g eper
300 g tejszínhab
és még 150 g eper
A pudingport kevés hideg vízzel elkeverjük. A megmaradt vizet felforraljuk a cukorral és citromlével ízesített, összedarabolt eperrel. Majd hozzáadjuk a pudingporhoz. Gőz fölött vagy nagyon lassú tűz fölött besűrítjük. Megvárjuk amíg a krém kihűl és a tejszínhabbal egy kicsit fellazítjuk. Megkenjük vele a palacsintát és arra még szórunk egy kis összedarabolt epret.
Gundel palacsinta:
Hozzávalók:
8 db palacsinta
200 g darált dió
15 cl tej
120 g cukor
1 g fahéj
10 cl tejszín
citromlé
Mártás: 20 cl tej
80 g étcsokoládé
1 vaníliarúd
100 g kristálycukor
50 g liszt
10 cl tejszín
3 cl rum
Töltelék:
A tehet a cukorral felforraljuk és ráöntjük a darált dióra. Őrölt fahéjjal, reszelt citromhéjjal ízesítjük, és egy kevés tejszínt öntünk hozzá. (ha mazsolásak vagyunk mehet bele 30 g mazsola is) Ezzel a dióstöltelékkel megtöltjük a palikat és háromszögletűre hajtjuk.
Csokiöntet:
A tejet a csokival felforraljuk, vaníliával ízesítjük. A cukrot, a tojássárgáját 10 cl tejjel és a liszttel simára keverjük. Állandó keverés mellett ehhez hozzáöntjük a forrásban lévő tejet és mérsékelt tűzön mártássűrűségűre forraljuk. (vigyázzunk le ne égjen!) A végén kevés tejszínnel feljavítjuk és rumot teszünk hozzá.
Nos, itt a kikapcsolódás ideje :D Ma palacsintát készítünk! Hogy ez miért sütemény? XD na, ezt én is szeretném tudni… De valamiért mindenki oda sorolja… Úgyhogy csapjunk is a tepsik közé!
Hogy ez egy egyszerű recept, mi ebben a pláne? Ebben mi NEM pláne? XD Ugyanis a „Mit ne csinálj a konyhában?” rovatban vagy, szívecském ;) Azaz most éééén fogok sütni :D Felkészültél? Igen? Van egy rossz hírem… Erre nem lehet felkészülni…
Akkor lássunk is neki! De hol kezdődik a palacsinta? A palacsintánál? Neeeeem! A receptnél? Neeeeem! A hozzávalók beszerzésénél? Majdneeeeem! Az elhatározásnál kezdődik a dolog :D Mondogasd magadba többször elszántan, hogy „Én ma palacsintát csinálok!” pláne, ha olyan négy ballábas tepsi vagy, mint én! Sőt, ajánlok egy-két „Ha elszúrom, akkor majd odaadom a kutyának…”-ot is.
Ha végre valahára sikerült vérrel pecsételt szerződést írnod a szalmonellával neki is láthatunk a recept felkutatásának. De hol is keressünk palacsinta receptet? A szakácskönyvben? Nem jó. Messze van. És lehet, hogy télen már el is tüzeltük a gázmegvonás idején, mivel úgysem használjuk sosem. Hívjuk fel anyut? Van egy rossz hírem. Mindenki általában az anyjától tanul meg sütni-főzni. Ha te sem tudsz, akkor valószínű, hogy anyád is csak konyha-kontár. Akkor mi legyen? Gondolkozz már! Hisz mostanság minden fiatal a kockizmus tanait hirdeti! Hogy is hangzik az a bizonyos parancsolat?
Tiszteld anyád és apádat, meg a google-t, mert mindig kisegít a bajban.
Szóval, klaviatúrára fel!
Szem hegyez.
Nyomtató bekapcsol.
És meg is van a recept!
Hozzávalók (2-8 személyre):
25 dkg liszt
3 tojás
3 dl tej
1 evőkanál porcukor
olaj vagy zsír
szódavíz
só
2-8 személyre… Elgondolkodtató. Hisz, hogy képes megenni 2 ember annyi palacsintát, mint 8? O___O Mégha férfiből van, akkor is! X’D De tegyünk most ezt félre, ahogy a maradékot szokás a mélyhűtőbe, hogy fél év után kerüljön nagytakarításkor újból a kezünkbe és diszkrét hányások közepette hajítsuk a legmesszibb kukába azt.
Első lépésként szerezzük be a hozzávalókat. Nem olyan egyszerű a dolog, mint aminek látszik. Esküszöm, én inkább kiigazodom Bergman lelkivilágán, mint az élelmiszer boltban XD Látszólag minden a helyén van. Csak egy a gond. Sosem azon a helyen, ahol keresné az ember. A legjobb lenne, ha recept szerint forradalmasítanák a helyiséget. Lenne gulyásleves polc, különféleképp elkészítendő hús szeletek részlege és egy palacsinta sarok sem ártana. Egy csomó időt meg lehetne azzal spórolni, ha nem kéne három sorral arrébb mászni a tej meg a liszt beszerzése végett. No, de ugorjunk is a pénztárhoz. Máris mi vagyunk a nap hősei, hisz eligazodtunk a kaják tengerében! Megveregethetjük a saját vállunkat. Csak háromszor tévedtünk el és abból kettőt úgyis letagadunk a harmadik is csupán azért történt, mert segédkezet nyújtottunk egy idős hölgynek az édesség részlegben (és hogy nyálat csorgatni mentünk oda, mert először is hizlal másodszor meg drága, azt nem említjük).
Trapp haza, konyhapultra minden kirak, pénztárca és MP3 meg elrak, mivel ennyire azért nem kell kipakolni… Nézzük is tovább a receptet.
A felütött tojásokat keverd el a porcukorral, egy csipet sóval, a tejjel és a liszttel.
Akkor tál. Nagy tál. És talpig nejlon, mert úgyis kifröccsen, bármily óvatosan kavarjuk is. Üssük fel azt a három nyamvadék tojást, amiből talán egy sem záp, mert akkor lélegeztető maszk is kéne, az meg nincs otthon és sosem volt, ha már itt tartunk…
Egy mucisan sütő jó tanács: ugyan nem írják a receptben, de a tojás héját is szedd ki a tálból, mert nem jó a palacsinta, ha ropog.
Durr bele a porcukor, csipkedjük a sót, mert késésben van, majd lökjük hozzá a lisztet, is, hogy megadja a kezdő löketet a palacsinta elkészítésének. Aztán menjünk ki a konyhából és igyunk egy jól megérdemelt kávét, mert mi már végrehajtottunk ma valamit. Hisz elkezdeni a legnehezebb. De utána térjünk is gyorsan vissza, mert ez nem por kaja, amire érvényes a diffúzió, ezt tényleg kavarni kell.
*kavaró szünet*
Miután kész vagy, kutasd elő a nyomtatott receptet a tésztából, mert amilyen ügyes néha az ember, azt is beleejti. Megvan? Oké. Akkor hogyan tovább?
Ha szükséges adj hozzá annyi szódavizet, hogy körülbelül tejszín sűrűségű, csomómentes tésztát kapj.
Muci ilyenkor szokott idegbajt kapni, miután ficamig keverte ezt a vacakot és csak utána képesek közölni, hogy van egy kiskapu is. Ráadásul kiszúrt egy vesszőhibát is a szövegben -.-’ Kösz. Én is szeretlek.
Majd idegesen lecsavarom a lecsavarnivalót, ami által máris a tengerben érezhetem magam, levegőért kapkodok, elmegyek átöltözni és végül harcra készen visszatérek a konyhának titulált disznóólomba, ami már leginkább arra hasonlít, mint mikor abban a régi horrorfilmben a massza már szinte mindent ellepett.
Szódavíz megvan. Nézzük mi a teendő ezután.
A masszát pihentesd legalább fél órát, majd serpenyőben süsd pirosra a palacsinták mindkét oldalát.
Ühüm… Pihentetni. Miután nálam az átöltözés nyilvános szereplések előtt akár másfél órát is igénybe vehet, azt hiszem, kimerítettem a pihentetés fogalmát… Rendben, keressünk serpenyőt. De milyen serpenyőt? Gyors konferenciahívás a sütni tudó barátnőknek, hogy kisegítsék szegény, szerencsétlen és mindenek előtt tudatlan egzisztenciámat. Miután negyvenöt percet dumáltunk Hugh Jackman meztelen felsőtestének esztétikájáról már meg is van a válasz: Teflonost. Oké. De kiderült, hogy túl hamar tettem le a telefont. Mert hogy is néz ki egy teflonos serpenyő? O_______________O Muci nem tudja. Akkor usgye a géphez, nézzük meg a neten. Biztos, ami tuti, nézzünk egy képet róla, mert itt csak akciós ajánlatokat látok. Megvan.
Ühüm. Nem mond semmit. Jó, akkor módosítsuk a dolgot „vegyünk elő egy serpenyőt”-re. Akkor gyújtsuk be a gázt, mert mi már csak ilyen maradiak vagyunk itthon, hogy nem cserélünk évente tűzhelyet, mert új modell van a piacon… Ami az én szempontomból gáz, mert tuti, hogy megégetem az ujjamat, meg a tűzhely szempontjából is gáz. Pláne, ha válság van.
Miután felforrósítottuk a serpenyőt, beleöntjük a megfelelő mennyiségű, horror filmből szabadult, masszát. Megvárjuk míg folyékonyból átvált szilárd halmazállapotúra. És ekkor Mucinak eszébe jut, hogy elfelejtett olajat rakni alá. Nos, Muci megy tésztát vakarni. Kemény másfél órás vakarászás után sikerül is leszedni az összes teflont – márha egyáltalán teflonos volt – a belsejéről és sűrűn szidva a palacsinta Isteneit beleöntöm az olajat és neki is látok újra.
Most jön az akrobata rész. A palacsinta szilárd. Meg kell forgatni. Ezt szokták szeretni már kisgyermek korban is, hisz már anyu pocijában is fel-le rázkódtak, miközben az anyuka megpróbált átvergődni a városon csúcsforgalomban a kombinón (ami jobb esetben csak megállónként háromszor fullad le). Nos, akkor dobjuk fel a palacsintát. Pördül egyet a levegőben, majd általában vissza is esik. De Muci palacsintáját nem érdekli a gravitáció… Muci néz, hogy mi történt o___O Majd felnéz és kiderül, hogy az a parázna árva épp smárol a plafonnal… Hmm, manapság, de korán kezdik… O_O Mit csináljak, mit ne csináljak…? Tudom már! Dobjunk fel még egy palacsintát, hátha az elcsábítja és leesik!
*feldob*
Na, most már grouppenbe nyomatják -.- Oké… Akkor megint vakarunk… levakartam. Ügyes Muci, megint újrafesthetitek a konyhát xD
No, de nem vagyok én ilyen elveszett gyerek! Csak néha… Na, jó, gyakran… Nem röhög >.< Úgyhogy kicsit savanyúan és kissé sárgán nekilátok a következő adagnak. Namármost. Rá kell nagyon gyorsan jönnöm, hogy hülyén van megfogalmazva a recept. Mert mi az, hogy pirosra, wazz? xD Ez max akkor lesz önmagától piros, ha nővé érik és elkezd menstruálni XD Úgyhogy meg kell elégednünk egy kissé barnás változattal ^^ Kész is a palacsinta.
Jön a töltelék, de ezt majd Amy-anyu fogja a tőle megszokott szakértelemmel részletezni : ) Nekem elég volt ennyi kaland mára és szerintem nektek is X’’’D
Sora megjegyzése: "A masszát én így csinálom 30 dkg liszt, 2 tojás, 6 dl tej, 1 dl olaj, kicsi porcukor mert leég, és só."
